Édesapja evangélikus lelkész volt, 1966-ban diplomázott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki Karán, majd a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat hangmérnöke lett. Énektanulmányait magánúton végezte dr. Sípos Jenőnél. 1971-ben az Operaházban ösztöndíjas, 1973 és 2005 között pedig magánénekes szerződést kapott. A dalszínházban a Bánk bán Ottójaként mutatkozott be, első kiugrása A varázsfuvola Taminója volt. Pályafutása során lírai- és karaktertenor szerepkörben egyaránt foglalkoztatták, biztos muzikalitásának köszönhetően pedig nemzedéke kiemelkedő oratórium szólistája lett. Az Operaházban több mint hatvan szerepet énekelt, de hangverseny-repertoárja ennél is szélesebb volt. Művészetét számos hang- és filmfelvétel őrzi. 1996 és 2003 között az Operaház főtitkáraként tevékenykedett, 2003 és 2004 között pedig ügyvezető igazgató volt. Nyugdíjazása után a Budapesti Operabarátok Egyesülete elnökségében töltött be vezető posztot.
