Társulat

Marton Éva

Marton Éva

magánénekesnő, kamaraénekes, professor emerita
szoprán

Budapesten született 1943-ban. 1968-ban végzett a Zeneakadémián dr. Sipos Jenő növendékeként. Ugyanebben az évben debütált az Operaházban Semaha királynő szerepével Rimszkij-Korszakov Az aranykakas című operájában. 1968–1972 között az Operaház vezető jugendlich-dramatisch szopránjaként kezdte pályáját, majd áttért a drámai szoprán szerepekre. Közreműködött Szokolay Sándor Hamlet című operájának ősbemutatóján. A világ legnevesebb karmestereivel – például James Levine, Lorin Maazel, Claudio Abbado, Solti György – működik együtt rendszeresen a külföldi operaszínpadokon és hanglemezstúdiókban. Repertoárjához több mint 40 szerep tartozik, 9 önálló lemeze jelent meg. Óriási repertoárjának gerincét Mozart, Verdi, Wagner, Puccini és Richard Strauss művei alkotják. Több tucat lemez- és videófelvétele között számos különlegességet is találunk: Korngold, d'Albert, Respighi, Schönberg műveit. 1972-től 1977-ig a frankfurti Städtische Bühnen, 1977-től a Hamburgi Állami Operaház magánénekesnője. Nemzetközi karrierje 1972-ben, Firenzében a Tell Vilmos Matildájának szerepével indult, ahol Nicolai Gedda partnere volt. Ezt azután egymás után követték a debütálások a világ nagy operaházaiban: 1973, Bécs: Tosca, Anyegin (Tatjana); 1976, New York: A nürnbergi mesterdalnokok (Éva); 1977–78, Bayreuth: Tannhäuser (Vénusz), Erzsébet; 1987, Milánó: A trubadúr (Leonóra); 1979, Buenos Aires: Lohengrin (Elza) stb. A Tosca mellett szintén kulcsszerepévé vált Turandotként 1983-ban debütált a Bécsi Állami Operaház színpadán, ugyanitt 1989-ben énekelte először ugyancsak emblematikus szerepét, Strauss Elektráját. Nagy sikerrel énekelte Hamburgban a Lohengrin Ortrudját, Janáček Jenůfájának Templomos asszonyát, Berlinben Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony című operájában Barak kelmefestő feleségét, a mű teljes változatában. További kiemelkedő szerepei Wagner Ringjének Brünnhildéje, Salome Richard Strauss operájából, Bartók Kékszakállújának Judit szerepe, Beethoven Fidelio című operájának Leonórája.
2002–2007 között a miskolci operafesztivál művészeti vezetője volt. 2005-től 2013-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Magánének- és Opera Tanszékének vezetője, 2013-tól a tanszék professor emeritája. 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 2014-től elnökségi tagja.

Díjak és elismerések:
Magyar Szent István-rend (2016)
A Nemzet Művésze (2014)
Prima Primissima díj (2013)
Magyar Corvin-lánc (2003)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2003)
A Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja (1999)
Kossuth-díj (1997)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
Bartók–Pásztory-díj (1991)
Kamaraénekes, Bécsi Állami Operaház (1989)
Az év énekese, The New York Times (1981, 1986)
Az év művésze, The New York Times (1982)
Ezüst Rózsa díj, milánói Scala (1980)