(1901–1956)
1921-ben lett az Operaház tagja előbb díszlettervezőként, majd rendezőként, pályája utolsó szakaszában a színház vezető főrendezője volt. A magyar színpadi kultúra operai területének legnagyobb alakjai közé tartozik. Díszlettervezői minőségében a hagyományos stílust képviselte, azt, amelyben felnőtt, és amely működése idején világszerte divatban volt. Ezen a stíluson belül azonban a maximumot nyújtotta artisztikumban, hangulatban és a történelmi hely hitelességében. Rendezői munkásságának lényege a minuciózus pontosság, a legapróbb részletekig kidolgozott rendezőkönyv volt. Teljesen a zene alapján állt; mint minden nagy operarendező, a mozgásokat a muzsika ritmusára, hangulatváltásaira állította be. S ez természetes, hiszen művelt muzsikus, kiváló zongorista volt. Egy ideig ő irányította az Operaház balettprogramját is, s főrendezőként a színház tulajdonképpeni szellemi vezetője volt. Rendezői, tervezői minőségében igen sokszor hívták külföldre. Halála is egy ilyen vendégszereplés alkalmával következett be, mikor Münchenben Fricsay Frigyesnek állította be a Hovanscsinát. Főiskolai tanárként fiatal operarendezők gárdáját nevelte.