Grafikusnak tanult, majd egy váratlan fordulattal 1949-ben táncosnak szerződött a Magyar Néphadsereg Művészegyütteséhez. Itt hamar megmutatkozott koreográfusi tehetsége, 1952-ben jelentkezett első művével, a Kalotaszegi táncokkal. Az 1956-os forradalom után tánckari tagként átszerződött az Operaházba. Itt első önálló koreográfiája A koldusdiák című operett balettbetétje volt. Első egészestés műve, az 1968-as Spartacus a 20. század második felének egyik legnagyobb magyar balettsikeres lesz. A koreográfiát – Seregi több alkotásával együtt – sorra mutatják be külföldi társulatok, de a magyar együttes is bejárja vele a világot (Dortmund, Moszkva, Róma, Prága, Bordeaux, Szentpétervár, Kijev, Berlin, Monte-Carlo, Bécs, Salzburg, Párizs, Torino, Zürich, Düsseldorf, Sydney stb.). További fontos munkái: a Bartók-egyfelvonásosak (1970, 1981), a Sylvia (1972), A cédrus (1975), valamint a Shakespeare-trilógia: a Rómeó és Júlia (1985), a Szentivánéji álom (1989) és A makrancos Kata (1994). Seregi 1977 és 1984 között az Operaház balettigazgatójaként is tevékenykedett.