Tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte Horvai István és Oláh Gusztáv tanítványaként. A Zeneakadémián Huzella Elek vezetésével zeneszerzés tanulmányokat folytatott. 1953-tól 1960-ig a Fővárosi Operettszínház rendezője, majd főrendezője, 1960-tól 1962-ig a Petőfi Színház művészeti vezetője. 1962-től 1971-ig a Magyar Televízió főrendezője, 1971-től 1979-ig művészeti igazgatója, 1979-től művészeti műsorokért felelős elnökhelyettese.
1951–1953 között ösztöndíjas segédrendező az Operaházban, 1953-tól önállóan rendez; elsőként Auber Fra Diavolo című operáját rendezte. Nagy sikere volt többek között egy kitűnő, humoros, effektusokban gazdag Ory grófja, valamint a mű minden rétegét feltáró Così fan tutte rendezésével. A denevér- és Rigoletto-rendezése állandóan repertoáron van, vendégjáték során mindkettő eljutott Japánba is. Napjainkban A varázsfuvolát és A cigánybárót vitte sikerre az Erkel Színházban.
Az opera mellett operett- és musicalrendezései is kötik a zenés műfajhoz, mint például a legendás Csárdáskirálynő és a magyar musicalt megalapozó Egy szerelem három éjszakája.
Számos televíziós operafilmet rendezett, közülük a Gianni Schicchit 1976-ban. A kékszakállú herceg vára 1980-ban Prágában elnyerte a legjobb rendezés díját.
1953-tól 2004-ig megszakítás nélkül tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (később: Egyetemen). Professzor Emeritus.
1993–1996 között a Fővárosi Operettszínház igazgatója, 1996–2001, valamint 2002–2005 között az Operaház főigazgatója. 2000 óta az Operaház örökös tagja, 2003-ban a Magyar Állami Operaház mesterművésze lett.
Vendégként Genovában, Münchenben, Moszkvában, Szentpéterváron, Helsinkiben, Berlinben, Belgrádban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Új-Zélandon és Kazahsztánban rendezett; idehaza Szegeden, Szolnokon, Veszprémben, Debrecenben, Miskolcon, Sopronban és szinte valamennyi Budapesti Színházban.
Munkásságát számos díjjal ismerték el, többek között Jászai Mari-díjjal (1956, 1961), Kossuth-díjjal (1970), Balázs Béla-díjjal (1974), Hazám díjjal (2011) és Prima Primissima díjjal (2012), Érdemes (1967) és Kiváló Művész (1978) címmel, valamint a Francia Köztársaság Arts et Lettres rendjének parancsnoki fokozatával.
1951–1953 között ösztöndíjas segédrendező az Operaházban, 1953-tól önállóan rendez; elsőként Auber Fra Diavolo című operáját rendezte. Nagy sikere volt többek között egy kitűnő, humoros, effektusokban gazdag Ory grófja, valamint a mű minden rétegét feltáró Così fan tutte rendezésével. A denevér- és Rigoletto-rendezése állandóan repertoáron van, vendégjáték során mindkettő eljutott Japánba is. Napjainkban A varázsfuvolát és A cigánybárót vitte sikerre az Erkel Színházban.
Az opera mellett operett- és musicalrendezései is kötik a zenés műfajhoz, mint például a legendás Csárdáskirálynő és a magyar musicalt megalapozó Egy szerelem három éjszakája.
Számos televíziós operafilmet rendezett, közülük a Gianni Schicchit 1976-ban. A kékszakállú herceg vára 1980-ban Prágában elnyerte a legjobb rendezés díját.
1953-tól 2004-ig megszakítás nélkül tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (később: Egyetemen). Professzor Emeritus.
1993–1996 között a Fővárosi Operettszínház igazgatója, 1996–2001, valamint 2002–2005 között az Operaház főigazgatója. 2000 óta az Operaház örökös tagja, 2003-ban a Magyar Állami Operaház mesterművésze lett.
Vendégként Genovában, Münchenben, Moszkvában, Szentpéterváron, Helsinkiben, Berlinben, Belgrádban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Új-Zélandon és Kazahsztánban rendezett; idehaza Szegeden, Szolnokon, Veszprémben, Debrecenben, Miskolcon, Sopronban és szinte valamennyi Budapesti Színházban.
Munkásságát számos díjjal ismerték el, többek között Jászai Mari-díjjal (1956, 1961), Kossuth-díjjal (1970), Balázs Béla-díjjal (1974), Hazám díjjal (2011) és Prima Primissima díjjal (2012), Érdemes (1967) és Kiváló Művész (1978) címmel, valamint a Francia Köztársaság Arts et Lettres rendjének parancsnoki fokozatával.
