(1854–1928)
Cseh zeneszerző, karmester, orgonista és tanár. Apja kántortanító volt, 11 évesen a brnói Ágoston-rendi szerzetesek iskolájában kórista, további tanulmányait a brnói tanári főiskolán és a prágai orgonaiskolában folytatta. Rövid és sikertelen lipcsei és bécsi kitekintés után visszatért Brnóba, ahol a tanári főiskola tanára lett. Emellett behatóan foglalkozott a morvai népzenével, sokat tett a morva népzene és a cseh nemzeti zene népszerűsítéséért; 1881-ben megalapította a brnói orgonaiskolát. Először harmadik operája, a Jenůfa, hozott számára ismertséget, mely 1904-ben nagy sikert aratott Brnóban, 1916-ban Prágában, majd 1918-ban német változatban is, Bécsben és Kölnben. Ez a siker, együtt az akkori történelmi eseményekkel (a Csehszlovák Köztársaság megalakulása), ösztönző hatással volt Janáček művészi munkájára, így utolsó tíz évében egy sor eredeti, alkotóerőről tanúskodó művet komponált. Az európai zeneélet is csak ekkor figyelt fel rá; ezek a késői művei azok, amelyek ma is a legnépszerűbbek, mint például a Kát'a Kabanová és A ravasz rókácska kalandjai c. operák, a Sinfonietta, az Ünnepi mise, a Taras Bulba rapszódia, két vonósnégyes és más kamaraművek. Antonín Dvořák és Bedřich Smetana mellett őt tekintik a cseh zeneszerzők legfontosabb alakjának.
Cseh zeneszerző, karmester, orgonista és tanár. Apja kántortanító volt, 11 évesen a brnói Ágoston-rendi szerzetesek iskolájában kórista, további tanulmányait a brnói tanári főiskolán és a prágai orgonaiskolában folytatta. Rövid és sikertelen lipcsei és bécsi kitekintés után visszatért Brnóba, ahol a tanári főiskola tanára lett. Emellett behatóan foglalkozott a morvai népzenével, sokat tett a morva népzene és a cseh nemzeti zene népszerűsítéséért; 1881-ben megalapította a brnói orgonaiskolát. Először harmadik operája, a Jenůfa, hozott számára ismertséget, mely 1904-ben nagy sikert aratott Brnóban, 1916-ban Prágában, majd 1918-ban német változatban is, Bécsben és Kölnben. Ez a siker, együtt az akkori történelmi eseményekkel (a Csehszlovák Köztársaság megalakulása), ösztönző hatással volt Janáček művészi munkájára, így utolsó tíz évében egy sor eredeti, alkotóerőről tanúskodó művet komponált. Az európai zeneélet is csak ekkor figyelt fel rá; ezek a késői művei azok, amelyek ma is a legnépszerűbbek, mint például a Kát'a Kabanová és A ravasz rókácska kalandjai c. operák, a Sinfonietta, az Ünnepi mise, a Taras Bulba rapszódia, két vonósnégyes és más kamaraművek. Antonín Dvořák és Bedřich Smetana mellett őt tekintik a cseh zeneszerzők legfontosabb alakjának.
