Tisztelt Látogatónk!
A magyar Szent Korona és vele együtt a megmaradt királyi koronázási jelvények a magyar történelem legféltettebb kincsei.
A Magyar Királyságot 1000. karácsonyán vagy 1001. január 1-jén alapította az Árpád-házból származó István (született Vajk) herceg. Koronázását és az új magyar állam keresztény mivoltát II. Szilveszter római pápa támogatta, a Szent Korona felső, ún. latin része akár származhat is a pápai udvarból. Az alsó, ún. görög vagy bizánci abroncs-rész ugyanabban a században készülhetett, mint a felső, tehát 1000 és 1100 között. A két külön ötvöstárgy egyesítése a XI. század végén történhetett, onnantól már konkrétan ezzel az összeépített koronával avatják a magyar királyokat. A korona tetején lévő kereszt a XVII. században ferdült el az ékszereket oltalmazó vasláda feltörése során, később már senkinem nem volt bátorsága a visszaalakításra. A koronát ezer év alatt 11 alkalommal vitték-lopták külföldre, négyszer ásták el ládástul, egyszer pedig konkrétan el is hagyták. Hatalmas szerencse, az isteni gondviselés különös kegye, hogy végül nem veszett el. A Szent Koronával 1916-ban avattak magyar királyt, IV. Károly személyében: a budavári koronázási esemény megrendezését épp a néhány évtizeddel korábban nyílt Magyar Királyi Operaház intendánsa, gróf Bánffy Miklós kapta feladatul.
A Sugár úti palota, Ybl Miklós építész főművének átadásán is jelent volt a magyar király: I. Ferenc József saját kezűleg avatta fel az intézményt, a magyarok első és máig egyetlen operaházát. A gondos kialakítás a legmesszebbmenőkig figyelembe vette a magyar király tiszteletét, külön királyi szárny épült: kocsifelhajtós bejárat, váróhelyiség, királylépcső, galéria, fogadóterem terasszal és mellékhelyiséggel, inkognitó páholy előszobával és a legfontosabb, tízszemélyes királyi páholy az épület közepén, nagy, vörös selyemtapétás királyi szalonhoz csatlakoztatva. (Ön most e szalonban olvassa ismertetőnket.)
Az 1025 esztendős jubileumhoz közeledve a Magyar Királyi (1945 tavasza óta: Állami) Operaház nemzeti intézményként, a legnagyobb magyar színházként 2020-tól minden évben valamely erőforrását a Szent István-kultusz szolgálatába állította. Színpadi produkcióban mutattuk be Beethoven kísérőzenéjét (István király), illetve nyitányát külön is sokszor játszottuk. A teljes OPERA énekkar, a legnagyobb magyar kórus zengte el Kodály Zoltán vegyeskari verzióját (Ének Szent István királyhoz), amelyet 1938-ban, a 900. halálévfordulóra komponált. Szimfonikusra hangszereltettük és éveken át színpadon tartottuk az István, a király című operát, Szörényi Levente és Bródy János szerzeményét, idén ezzel léptünk át az újévbe is. Ugyanennek diákváltozatát is színre vittük az OPERA gyermekkarával, és marad is műsoron, reméljük, sokáig az Eiffel Műhelyházban, intézményünk másik nagy telephelyén. Elkészítettük Erkel Ferenc utolsó operájának, a jelen Operaház 1884-es megnyitására szánt István királynak kritikai kottakiadáson alapuló első lemezfelvételét, az utómunkálatok vannak csak hátra.
És hazánk legnagyobb, legtevékenyebb és legmagasabb minőségű műhelyeiben, az OPERA Eiffel Műhelyházának gyártási részlegén a kollégák elkészítették az ezeréves koronázási palást replika-verzióit. Ezeket ajándékba szántuk, hadd lássák minél többen, hadd beszéljenek róla minél többet, mivel az eredetit mozgatni nem lehet. Az első facsimile verzió az Országházba került 2026 újévkor, amelynek kupolacsarnokában a többi koronázási jelvény is pihen. Egy kvázi új állapotú változatot kapott a Nemzeti Múzeum, hogy majd kontrasztosan mutathassa be egy évezred változását a tónusokban. Van továbbá két magyar város, amely igen megérdemelte, hogy palástja legyen: Veszprém, ahol 1031-ben készült, Gizella királyné városa és az a Székesfehérvár, az ősi koronázóváros, amelynek vezetése az utóbbi másfél évtizedben kiemelkedő erőfeszítéseket tett az Árpád-ház emlékezetéért, és elkezdte összegyűjteni a koronázás jelvényeinek másolatait. Az átadások meghatározott idővonalon zajlottak, hogy esélyünk legyen minél többször szólni a nemzethez, emlékeztetni a Magyar Királyság felbecsülhetetlen értékű megalapítására – amely híján mi sem létezhetnénk ma.
Mi, operások e tablókba foglaltuk azon királyi kellékeket, amelyek előadásainkban – Hunyadi László, István, a király – szerepelnek, és amelyek minőségi és művészi replikái történelmi ereklyéinknek. Legyenek itt, ne a raktár mélyén, hirdessék egyrészt az OPERA mint színház művészi minőségét, emlékeztessenek az intézmény 142 esztendeje történt királyi fogantatására, és erősítsék a magyar látogatók hazafias elkötelezettségét, külföldi vendégeink számára pedig képet adjanak az 1025 esztendős magyar történelmi folytonosságról.
A koronázási palást valóban 1031-ben készült, ez tudományosan igazolt tény. Miseruhának szánták, Boldog Gizella is részt vett hímzésében, az elhunyt fiú, Imre herceg is ábrázoltatik rajta. Később lett belőle koronázási palást. A kisebb koronázási jelvények közül a jogar kristálygömbje a legkorábbi, a X. századi Egyiptomban készült, aranyozott mogyorófa pálcája pedig a XI. században. Szent István már használhatta ezt a jogart. A koronázási országalma aranyozott ezüst, belül üreges. Az Anjou magyar királyok idejében készült, a XIV. század elején, Szent István is használt országalmát, de az egy másik lehetett, és ez az “újabb” példány lett a koronázási együttes része. A koronázási kardot legkorábban a XV. század közepén kovácsolhatták Észak-Itáliában, ez az acél fegyver a koronázási ékszerek legfiatalabbja a maga csaknem 600 esztendejével. Szent István értelemszerűen másik kardot használt, amelyet Prágában őriznek. (A tárlóban látható mellkereszt, a hozzá illő gyűrű, valamint egy nagy láncos medál az István, a király c. előadásunkat tervező művész, Velich Rita műve, középkori minták alapján.
Vajon mennyit ér a Szent Korona? – tehetnénk fel végül a kérdést. Akadhat rá monetáris válasz is: 1464-ben, amikor a legnagyobb magyar király, Hunyadi Mátyás 5 évnyi folyamatos tárgyalás révén visszavásárolta ausztriai “fogságából” az ellopott koronát, a középkori magyar állam bevételeinek egyharmadát tehette ki az a 80.000 aranyforint, amelyet a Habsburgok kialkudtak érte. Mai nemzeti költségvetésünkkel mérve ez az eszmei, de pénzre fordított érték 20 ezer milliárd Ft (50 milliárd euró) volna... Felfoghatatlan összeg, 550 éve is külön adót kellett miatta kivetni. De ne mondjunk számot, mert a Szent Korona mint ereklye, mint eszme és mint mítosz még ennél is többet jelent a magyarság számára.
Használjuk bátran a “felbecsülhetetlen” kategóriát!
2026. június 4., a Nemzeti Összetartozás Napja
dr. Ókovács Szilveszter
főigazgató
Magyar Állami Operaház
Fotó: Berecz Valter