Henry Purcell

A TÜNDÉRKIRÁLYNŐ

kortárs opera 16 34. Haja Zsolt bérlet

2025. január 12., vasárnap 17:00

Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem

Ajánló

Opera noir öt felvonásban, angol nyelven, magyar és angol felirattal

Az előadás hossza: , 1 szünettel.
Purcell Tündérkirálynője eredetileg „semi-opera”, azaz Shakespeare Szentivánéji álmának előadásához készült zeneszámok sora, melyek nem adnak ki önálló történetet, csupán a prózai művel együtt nyernek igazi értelmet. Almási-Tóth András, a próza elhagyásával operaként fogja fel a művet, és a zeneszámokat egyedi történetbe illeszti. Ez a Szentivánéji álom egy város erdejében játszódik, magányos szereplőkkel, bűnnel, gyilkossággal és szerelemmel. A Tündérkirálynő alakja itt egyfajta femme fatale: önmagát és a saját boldogságát kereső nő, aki egyik kapcsolatából a másikba menekül, miközben önmagát sem találja.

Részletek

Helyszín
Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem
Dátum
2025. január 12.
Kezdés ideje
17:00
Befejezés ideje
19:40

Cselekmény

Almási-Tóth András rendező Tündérkirálynője parafrázisa Purcell semi-operájának. A három évszázaddal ezelőtti ismeretlen szövegíró csak kiinduló anyagnak használta Shakespeare Szentivánéji álmát, új „társművet” alkotott, más szöveggel, más szereplők bevonásával. Almási-Tóth András folytatta a sort, újragondolta a darabot. Új művet alkotott, más történettel, más szereplők bevonásával.

Előjáték
A Szerető pisztollyal a kezében áll a bár közepén. Az imént lőtte le a Tündérkirálynőt, F-et. A nő holtteste a földön hever. A bár üres.

Első rész
F és szeretője, az Idegen azt tervezik, hogy megszöknek, együtt hagyják itt a várost (Come, come, come, let us leave the town / Jöjj, jöjj, hagyjuk itt a várost). A bárban F durván összevész férjével, a lerészegedett Költővel, majd a férfi két idegen lánnyal kezd játszadozni (Fill up the bowl then / Töltsd hát tele a kupát). F később az utcán látja a férjét a lányokkal. Visszarohan a bárba.

I. A Szerető
BÁR
A bárban egy elegáns férfi ül (Come all ye songsters of the sky / Gyertek, ti égi dalnokok). A férfi F mellé telepszik, megismerkednek. Ő a Szerető. A romantikus férfiban F meglátja azt, aki talán ki tudja menekíteni összezavarodott életéből. F hazaviszi a Szeretőt.
A két lány egy nagyobb társasággal az utcán mulat. Meglátják az ablakban csókolózó párt (Now join your warbling voices all / Szóljon együtt zengő hangotok). Nemsokára azonban F-en úrrá lesz a szorongás, hatalmába keríti a balsejtelem: talán valami visszafordíthatatlan szerencsétlenség történik. 
Menekülnie kellene (See, even Night herself is here / Látod, maga az Éj is itt van). A férfi megpróbálja megnyugtatni F-et, és kimozdítani őt letargiájából (One charming Night / Egy bűvös éj). F átadja magát az érzékiségnek. Úgy érzi, ilyen finoman, mint a Szerető, még senki sem bánt vele; végre nőként kezelik, szépnek és vonzónak érezheti magát.

II. Az Idegen
A Költő éjjel ér haza az egész társasággal. A Szerető kénytelen menekülni (Hush, no more, be silent all / Csitt, ne többet, mindenki maradjon csendben).
GYILKOSSÁG 
Az Idegen segítségével F meggyilkolja a Költőt, majd rablást színlelnek: F-et az Idegen megkötözi, és színleg bántalmazza. F rémülten ismeri fel az Idegen most megmutatkozó valódi énjét. A férfi immár tulajdonának tekinti őt a közös bűn okán (Thrice happy lovers, may you be / Háromszorosan boldog szeretők). Rendőrök érkeznek a helyszínre. Kiszabadítják a feldúlt F-et.
BÁR
F a bárba rohan a Szeretőhöz. Végre egymáséi lehetnek. A többiek figyelik őket, ami F-et összezavarja (If Love’s a sweet passion, why does it torment? / Ha a Szerelem édes szenvedély, hát miért kínoz?). 
Az Idegen ráébred, hogy kijátszották. A két lány önfeledten szórakoztatja az egyre részegebb Idegent (Ye gentle spirits of the Air, appear / Jelenjetek meg, ti levegő drága szellemei). Az Idegen lerészegedve egy férfias külsejű femme fatale-t vizionál, aki sosem lehet az övé (Now the maids and the men are making of hay / Most a lányok és a legények szénát gyűjtenek). F megpróbálja kijózanítani az Idegent, hogy beszélni tudjon vele. Az válaszképpen felpofozza. F szakít az Idegennel. Elmondja neki, hogy van valakije. Visszakéri a férfitől a lakáskulcsot (When I have often heard young maids complaining / Sokszor hallottam fiatal lányok panaszát).
Az Idegen elmegy. F pár pillanatra boldognak érzi magát.
Megjelenik a Kínai (Thus the gloomy world / Ekkor a sötét világ). A Kínai megzsarolja F-et: mindent tud a gyilkosságról. F elrohan. A Kínai egy szebb világról ábrándozik, ahol tisztán lehetne élni (Thus happy and free / Ím, boldogok és szabadok vagyunk). 
Ezután a Kínai partit rendez, alkohol- és drogmámorba ringatja az egész társaságot.
Az utcán találkozik a Szerető és az Idegen. Mindketten ráébrednek, hogy csak játékszerei voltak F-nek (A thousand, thousand ways we’ll find / Ezer és ezer módot találunk majd).
F egyedül marad. Hogyan tovább?

Második rész
III. A „kínai” férfi
A történet egyre álomszerűbbé válik. F valóság és vízió határán egyensúlyoz, menekül önmaga elől.
TEMETÉS
A valóság helyett F azt vizionálja, hogy a Költő születésnapját ünneplik. Jelen van a titokzatos Kínai is (Now the night is chas’d away / Az éjszaka már elvonult). A két lány életre kelti a Költőt, aki élőhalottként kísérti F-et (Let the fifes and the clarions, and shrill trumpets sound / Szóljon síp és harsona és harsány trombita). 
A Kínai elviszi magával F-et. A Szerető kétségbeesetten veszi tudomásul: elveszítette a nőt. A bárban a Kínai választás elé állítja F-et: vagy az övé lesz, vagy a vesztébe rohan. Ha a Kínait választja, F-re gazdagság, pénz és csillogás vár (When a cruel long winter has frozen the Earth / Mikor a hosszú, kegyetlen tél megfagyasztja a földet).
Az Idegen végignézi F átváltozását, majd főbelövi magát (Hail! Great parent of us all / Üdv, mindannyiunk jó atyja).
F egyedül marad, rátörnek azok a fiatalkori emlékek, amikor még minden reménnyel és várakozással volt tele (Thus the ever grateful Spring / Ím, a mindig hálás tavasz).
Megjelenik a Szerető. Odaadása már-már nevetséges (Here’s the Summer, sprightly, gay / Itt a nyár, a bohó, vidám).
A Kínai bosszút áll F-en, mert a gyémántok ellenére nem volt képes beleszeretni (See, see my many colour’d fields / Nézd, nézd, tarka mezőim). A Költő élőhalottként kísért, még a síron túl is F-et akarja (Now Winter comes slowly, pale, meager, and old / Most közelít lassan a tél, sápadtan, véznán és vénen).
F a csillogó tömeg közepette menekülni szeretne (Hail! Great parent of us all / Üdv, mindannyiunk jó atyja).

IV. A tündérkirálynő
BÁR
F újra bejön a bárba. Mostanra senkije sincs. Kikezd a pultos fiúkkal, akiket állatoknak lát.
F szembesül önmagával, veszteségeivel. Bolyong az üres városban, életének korábbi helyszínein. Örökre elveszett a Paradicsom (O let me weep, for ever weep / Ó, hagyj sírni, örökké sírni).
A Kínai pisztolyt ad a Szeretőnek.

V. A kisfiú
F egy fiatal fiú mellett találja magát. Megérinti az ártatlansága (Yes, Daphne, in your looks I find / Igen, Daphne, látom szemedben). F gyermekien játszik a Fiúval.
Mindez azonban csak ábránd.

VI. A múlt
BÁR
F visszamegy a bárba. Kísért a múlt.
Öt évvel korábban vagyunk: F megismerkedik az idős Költővel. Feltűnik az Idegen.
F elmegy a Költővel (See, see, I obey / Lásd, lásd, engedelmeskedem). Fél év múlva házasságuk azonban megromlik. A Költő inni kezd. A Költő életében feltűnik a két lány (Turn then thine eyes upon those glories there / Vesd hát szemed ott arra a ragyogásra).
F nem bírja elviselni az alkoholista Költőt. Az Idegennél keres menedéket. F elmegy az Idegennel (My torch, indeed, will from such brightness shine / Fáklyám ily fényességtől valóban ragyogni fog).

VII. Nincs tovább
BÁR
Újra a mában vagyunk. A bár kiürül. F megpróbálja helyrehozni viszonyát a Szeretővel. 
A Szerető lelövi F-et (They shall be as happy as they’re fair / Legyenek oly boldogok, amilyen szépek).
A bár kisvártatva újra benépesül. Mintha semmi sem történt volna. Reggel van.

Kritikai visszhang

„Almási-Tóth András rendező jóvoltából különleges és szórakoztató előadás született, olyan, amilyet még a Mezzón is szívesen visszanéznénk. Az alkotók ügyes húzásokkal bebizonyították, hogy a barokk zene és a dzsessz jól megfér egymás mellett.”
Devich Márton, Magyar Idők